Egy magyar baratnommel setaltam, Irorszagban, akkor epp ott eltem. Az utcan hangosan, nevetve beszelgettunk, reg nem lattuk mar egymast, amikor egy melletunk elhalado idos hazaspar megkerdezte angolul, hogy magyarok vagyunk e. En persze rogton buszken, igen igen, majd az Uriember, John a fergeteges akcentusaval elkezdte sorolni, csirkepaprikas, dobostorta, zserbo, Budapest. Ilyenkor neha az ember nem tudja, hogy sirjon e vagy nevessen, de a szivem osszeszorul, mosolyt csal az arcomra es konnyeket a szemembe. Ezek utan persze nem lehet csak ugy tovabb setalni, es elkezdtunk beszelgeti, kitalaltuk, hogy az egyik este osszeulunk a belvarosban egy vacsorara, mar csak par napjuk volt, es en el voltam havazva a munkaval. Addig – addig repkedtek az emailek es telt az ido, amig ugy nem dontottem, hogy a legegyszerubb es leggyorsabb verzio, ha meghivom oket vacsorara hozzam. Nem vagyok egy mischlen csillagos szakacs, de egeszen vallalhatoan fozok. Az este, eletem egyik legkellemesebb elmenye volt, a ket latogatom Amerikabol erkezett, John, magyar szarmazasu anyukaja reven beszeli (mar csak erti) a nyelvet, Sarah, a felesege perui szarmazasu, Mexicoban ismerkedtek meg, mindeketten orvosok, pszihloguskent praktizalnak Californiaban. Akinek meseltem akkor, mind hulyenek nezett, hogy idegeneket hivogatok meg, es minek foglalkozok ezzel, mikor a hataridom, es fozni es takaritani… Neha a mai napig meritek erot ebbol a talalkozasbol, ami azota baratsagga avanzsalt.
Amiert igazan szerettem oket, ket – korulbelul 60 as eveiben jaro, apolt szereny idos ember, semmi fancy, semmi parade, oszinte mosoly. Nincs cimke, nincs marka. Kezen fogva setaltak az utcan. Ugy szerettem meg oket, hogy ennyit lattam beloluk es ennyi pontosan eleg volt, hogy idegenkent engedjem be oket az otthonomba.
Nem akartak mindent megmutatni, nem akartak mindent elmondani, es bar ok lehettek volna azok, akik ha csak a felet mutatjak annak ami van… Akkor valoszinuleg egy Bentleyvel jonnek el megenni a csirkepaprikast az Ikea-s asztalomnal. Minnel melyebbre folyt a beszelgetesunk, annal jobban es jobban tudtak meglepni, egyre tobb mindent tudtam meg roluk, ok is rolam persze, egyre jobban valltunk rabjava az estenkenk, es annak az eleterzesnek amit egymas fele sugaroztunk.
Egy uj kapcsolatnal a legnagyobb baj, hogy az emberek azokat a dolgotkat teregetik ki a leghamarabb, amivel ugy gondolja, hogy pozitiv erzelmi reakciot tudnak kivaltani a (leendo) partnerbol. Az az ember, aki egy BMW kulcs, egy vastag penztarca es egy ajfon asztalra tevesetol varja a megoldast a problemaira, az sajnalatra melto. Egy masik eleg remiszto informacio Nektek: Ha valaki megkerdezi, hogy mit csinalsz, mivel foglalkozol, ott nem lehet vege a mondatodnak, hogy mi a munkad, mert igazabol nem arra vagyunk kivancsiak, hogy mi van a szerzodesedben, hanem, hogy mivel tengeted a napjaidat.
-Mivel foglalkozol?
-Szakacs vagyok.
Amit te gondolsz:
Ami valojaban tortenik:
Mert egy ember nem irhtja korbe magat a munkajaval, ha csak nem misszioban dolgozik Afrikaban. Es a szemforgatas nem a szakacsnak szol (jelzem dupla szemforgatas a Managereknek, mert egyebkent mindenki manager…)
Ha szuper buszke vagy a melodra, megertem, de akkor valoszinuleg az a szenvedelyed is. Minden mas esetben vagy szereted, vagy megelhetesi forras de amellett (jobbikesetben) van eleted, szemelyiseged, hobbid.
Ne akaszgass magadra cimkeket, teljesen feleslegesen, mert utana a sajat csapdadba esel, es meg kell felelned neki. Klassz ha meg van mindened, es meg jobb ha buszke is vagy ra, de valoban ezzel akarod korbeirni magad?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: